Nyolc kis kritika

Stans' Café Szokatlan helyszíneket és helyzeteket kedvelő akciócsapat nyitotta a Nagy Britmánia rendezvénysorozat színházi előadásainak sorát a Néprajzi Múzeumban a Mindenkiről a földkerekségen című performansszal. James Yarker rendező 1991 óta létező társulata már megtoldotta a Midland metróvonalat egy állomással, dolgozott az Angol Nemzeti Operával, most egy tonna rizs (= a világ össznépessége) segítségével bizonyítja, hogy számára konkrétan színház az egész világ, ergo a dögunalmas statisztikai adatokból is képes "emberbarát" produkciót készíteni. A múzeum hatalmas aulája egy kínai élelmiszer-elosztó raktárt idézett, benne feliratokkal ellátott papírokon kisebb-nagyobb kupacokban hevert a rizs. Amint a néző elkezdte értelmezni a lakóhelyére szabott szövegeket és számadatokat, hirtelen egy plasztikus történetben érezhette magát. Életre keltek az elvont számok, miközben a háttérben a társulat tagjai fehér köpenyben, aranyszínű mérlegeken mérték az életet. Megrendítő volt egymás mellett látni Budapest lakosságát 1800-ban, 1900-ban és 2006-ban mint fehér gabonakupac, és egészen izzasztó Eichmann 1945-ben Budapesten "tevékenykedő" tisztjeinek számát összevetni azokéval, akiket elhurcoltatott. A maga pőreségében szorongásra adott okot a két halom, ami a világban a napi születések és halálozások számát hivatott összevetni. Igazán érezni lehetett, hogy ebben a nagy globális tejberizsben milyen szánalmas kis rizsszemek vagyunk.
Az angol posta egy régi teherautójában, különböző helyszínekre gurult a Stan's Cafe meglepetésekben szintén nem fukarkodó, Black Maze ("Fekete labirintus")című színház-vurstlija, amelynek főszereplője maga a vakmerő látogató. Öt perc utazás a sötétben, saját fantáziánk szerint. A kamionnyi elvarázsolt kastélyban örökkévalóságnak tűnik a tapogatózás, és hiába vannak fények meg hangok, csak az vállalkozzon a tripre, aki már gyermekkorában is bírta az ilyet.

- sisso -
Néprajzi Múzeum és Budapest közterei, február 5-10.
*****
W. Kirk MacNulty: A szabadkőművesség jelképei, titkai, jelentősége Testvéri szeretet, jótékonyság, igazság - foglalja össze a szerző a szabadkőművesség lényegét, amihez a kötet alapján nyugodt szívvel hozzátehetjük a sokszínű jelentésektől roskadozó, rafinált jelképrendszert is, mint az értékteremtésre és -őrzésre vállalkozó "mozgalom" izgalmas sajátosságát. Történeti munkának is nevezhetjük a kötetet, de még inkább albumnak, hiszen az izgalmas, változatos és szórakoztatóan különleges képanyag adja a gerincét. A szöveg erre építkezve ismerteti a szabadkőművesség kialaku-lását, elágazásait, rítusait és bizonyos mértékig a társadalmi összefüggéseit - bár mindvégig megmarad az olvasóban az érzés, hogy kívülállóként képtelen elhatolni mindezek igazi lényegéig. A díszesen hímzett terítők, kőműveskötények és egyéb rituális kellékek finom szépsége rejtélyes, de átélhetően nemes emelkedettséget hordoz. A megismert jelképeket aztán hétköznapi használati tárgyakon - kenyértartón, teáskannán, dohányosdobozon, likőröspalackon és zsebórán - is viszontláthatjuk, ami kifejezetten üdítő a kézzelfoghatóságokat igénylő, földhözragadt ráció számára. Egy-egy konkrét páholy konkrét jótékonysági erőfeszítéseinek bemutatása is segít kiemelni a vizsgált tárgyat a társas különcködések köréből. Láthatunk továbbá szabadkőműves-ellenes gúnyrajzokat is, de ennél sokkal fontosabbnak tűnik az alapos irodalomjegyzék és a részletes, elérhetőséggel ellátott útmutató, amely az egész világ szabadkőműves szervezeteit felsorolja.

- kyt -
Kossuth Kiadó, 2006, 320 oldal, 7500 Ft
*****
A Bartók vonósnégyes fennállása 50. évfordulóját nagy-szabású koncertsorozattal ünnepli. A második délelőttön a névadó 2. vonósnégyese, valamint Beethoven op. 59-es sorozatából az e-moll darab hangzott fel. A zsúfolásig (ami itt annyit jelent, hogy mintegy 120 ember foglalt helyet) megtelt terembe a kvartett Batta András társaságában lépett, aki úgymond beszélgetett a muzsikusokkal, és noha kétségkívül sokat tud, ezt valahogy igen ügyetlenül adja elő, így a közepesen kínos helyzetet a közönségből felugró Devich Sándor (a vonósnégyes egykori második hegedűse) mentette meg, aki előadott egy-két jóízű anekdotát. Ám ekkor kialakult a jellegzetesen magyarzenész-hangulat, mi valahogy mindig mindenkinél mindent jobban tudunk, "beszélhetnek nekünk a tojásfejűek kéziratokról, nem nézünk bele, minek, jó a nyomtatott kotta is..." stb.
Maga a zenélés nem ezt (vagy éppen ezt!) igazolta: a Bartók-mű első tétele teljesen differenciálatlan szólamvezetéssel, állandó mezzofortéban, masszaszerűen szólalt meg, a második tétel ritmikus egyenetlenségei miatt nem érzékelhettük a vad száguldást, a démonikus táncot; a sok pontatlanság lehangolóan hatott; a Lento tétel gyászzenéje nem szerelmi tragédiáról, de legfeljebb egy családi balesetről adott hírt: Buksi kutyánk szopornyicát kapott. De itt olykor még érezhettük, hogy van (vagy legalábbis volt) stílus ebben a zenélésben - erről a kvartettnek a Bartók rádióban mostanában leadott régi koncertfelvételei is tanúskodnak. Beethoven kolosszális műve még gyarlóbb előadásban szólalt meg, a sok hamis hang itt néha egészen macskazeneszerűvé tette a hangzást; az előírt ismétlések konzekvens negligálása a mű dimenzióit rongálta, a harmadik tétel (melyben a trió, a híres "théme russe" megismétlése a kotta szerint elkerülhetetlen) ritmikai trükkjei rendre besültek, a nagyon lassú tempó miatt az egész szerfölött didaktikussá vált, a negyedik tétel szilajsága pusztán suta ugrabugraként hatott. Ennél csak jobb lehet a folytatás.

- csont -
Bartók-emlékház, február 18.
**
Jóbarátnők Szegény Jennifer Aniston csak nem tud kilépni a hajdani sitcom árnyékából - most például a magyar címben kísérti, jóllehet az eredeti (Friends with Money) valamivel beszédesebb. Bármennyire sikk is a színésznőt szekálni, független filmekben bizonyított már (Hivatali patkányok, Jóravaló feleség), igaz, méretes mainstream buktáihoz képest ezeket a kutya sem látta, akárcsak a tavalyi Sundance Fesztivál nyitófilmjét.
A történet szerint az egyedülálló Olivia (Jennifer Aniston) szerencsétlen figura, pénzes barátaihoz képest mindenképp. Hajdanában középiskolai tanár volt, de elunta a dolgot, úgyhogy a takarítást választotta hivatásául. Persze csak átmeneti jelleggel, addig, amíg talál valami jobbat. Nem könnyű azonban outsidernek lenni, ha az ember barátnői (Catherine Keener, Joan Cusack, Frances McDormand) sikeresek, gazdagok, ráadásul férjezettek. Nem elég, hogy Olivia állandó beszédtéma, mindenféle pasasokkal is össze akarják boronálni.
Kérdés persze, hogy a többieké (jónevű divattervező, író, gazdag háziasszony) rendben van-e? Egymás állandó kibeszéléséből, a férjekkel, a jelen nem lévő barátnőkkel folytatott dialógusokból kiindulva nem úgy fest. Az egyetlen, aki szerető házastársának és rengeteg pénzének köszönhetően igazán elégedett lehetne közülük, Joan Cusack - igaz, ő meg Aniston szabadságára vágyik.
Dialóguscentrikus, kisrealista tündérmese a Jóbarátnők, melyben a szereplők minden egyes párbeszéde felülírja és árnyalja azt a látszatot, melynek a néző az első felszínes benyomások alapján hajlandó bedőlni.

- hungler -
Forum Home Entertainment
*** és fél
R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora (Magyarország története, 1526-1711) Mielőtt még végképp és visszafordíthatatlanul belegárgyulnánk a "két Magyarország" öntudatosan lábszagú teóriájába, előbb okvetlenül lapozzuk fel ezt a remek történelemkönyvet! No, nem azért, hogy megállapíthassuk: jelenkorunk, legyen bár mégoly problematikus, alighanem a legkevésbé sem emlékeztet a valósággal részeire szakadozott XVI-XVII. századi Magyarország vészterhes állapotára, ott "a sasnak körme közt". Sokkal inkább azért olvassuk el a hazai koraújkor-kutatás érdemekben gazdag anyamesterének rövid korszak-összefoglalását, hogy a szemet gyönyörködtető képanyag mellett reácsodálkozhassunk a magyar életben maradási és makacs megújulási kísérletek, valamint a felelős államférfiúi erőfeszítések évszázados sorozatára, melynek eredményeképpen - sommásan fogalmazva - megúsztuk a fenyegető nemzethalált, s mindeközben még az európai kultúrkör külső karéján is sikerült megragadnunk ("Európának éppen a szélyin vagyunk" - ahogyan Mikes Kelemen fogalmazott), reformációval és ellenreformációval, észelvű kartezianizmussal meg barokk kertművészettel. S túl mindezeken nyugtázhatjuk még azt a - túlzás nélkül - bámulatra méltó tényt is, hogy egy lucidus elméjű történetíró mily szép rendbe képes foglalni alig száz oldalon majd' két évszázad történelmét.
A politika- és hadtörténet ismertetése mellett R. Várkonyi Ágnes a művelődés, illetve a mindennapi élet históriájának olyan, más tankönyvekben kevesebbet tárgyalt, ám bízvást kardinális jelentőségű fejleményei bemutatására is sikerrel vállalkozott, mint amilyen az időtudat kora újkori megváltozása, vagy éppenséggel Batthyány Boldizsár és Zrínyi Dorica forradalmian újszerű, érzelmi alapon megkötött, szerelmi házassága volt.

László Ferenc
Helikon Kiadó, 2007, 104 oldal, 3990 Ft
*****
Daniel Barenboim, Bécsi Filharmonikusok, Lang Lang - ezek a nemzetközileg körözött nevek gondoskodtak Bartók 2. zongoraversenyének legyilkolásáról. Az ifjú kínai egész egyszerűen ízléstelenül játszott, persze éppen az ilyesfajta ítéletet a legnehezebb megokolni. A nyelvészetből ismert hiperkorrekció kategóriája lesz a segédegyenesünk: Lang Lang a bartóki idiómát idiomatikusnak vélt eszközök csúcsra járatásával igyekezett érzékeltetni; így aztán barbárabb volt az allegrónál, a bolgár ritmusban meg túltett egy tőről metszett bolgárkertészen; ennyi téves frazírozást, erőszakolt sforzandót, "kicsípett" staccatót évek alatt is ritkán hallani. Virtuozitása is legendának bizonyult, az oktávmenetekből alig sikerült egy is makulátlannak; rengeteg hanghibával játszott, ráadásul kottából (?!). Interpretációja Tom és Jerry nagy jeleneteit idézte, posírozott Rachmaninov szalonzenés mázzal szervírozva - és akkor még úriasan szóltunk, noha hallva a zenekar nyaklevesként ható belépéseit az első és a harmadik tételben legszívesebben bicskát nyitogattunk volna. Az Adagióban a szordínós vonóskar fémes zengése végre a világhírhez méltóan szólt. De mindez csak a Presto szakaszig tartott; ezután folytatódott a buta hadarás, hogy a végén a kizsigerelt Bartókot elhelyezzék a nemzetközi panoptikumban. És következett egy elképesztő fricska; Barenboim is a zongorához ült, és Lang Langgal Schubert Katonaindulójának négykezes verzióját adta ráadásként. Peregtek alá az álarcok; kiderült, cirkusz ez az egész, semmi más. Az este becsületét Bruckner 7. szimfóniája volt hivatott megmenteni. Ez részben sikerült, az első tétel indítása álomszépen szólt, a gigászi záró crescendo nem volt túl harsány, noha nyilván még a Vágóhídon is hallották. Egészében mégis inkább bombasztikus, mint emelkedett muzsikálást hallottunk, és a fináléra lehullott az utolsó maszk is: Barenboim nem nagy karmester, mindössze ügyes cégvezető - áramvonalasan üres.

Csont András
Művészetek Palotája, február 19.
Bartók: *
Bruckner: **** és fél
Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei - 7. kötet A káprázatos összkiadás 3000 új, azaz kötetben eddig kiadatlan írást ígér (lásd: Háromezer új szöveg, Magyar Narancs, 2005. május 26.), és ez az első, valóban nagy felfedezéseket tartalmazó darabja. A kötet Krúdynak nem szépirodalmi, hanem újságírói pályakezdését dokumentálja; elkíséri a debütánst 1896 végéig, amikor Nagyváradra költözik; vagyis arra a szakaszra vet éles filológiai fényt, amely eddig szinte teljesen feltáratlan volt. "Én írónak készültem, semmi másnak", írta Krúdy pályájára visszatekintve. Szép terv, de az akkori Magyarországon az írósághoz elsősorban a zsurnalizmuson át vezetett az út. A fiatalember már diákként több vidéki lap munkatársa lesz, és ezt olykor teljesen gátlástalanul éri el; gimnazista társaival 1892 táján megalakítja az úgynevezett "Nyíregyházi Sajtóirodát", mely a nagyobb vidéki és fővárosi lapokat látja el helyi hírekkel. De mivel ezt 5-10 krajcárral honorálják, és szenzációból sosem elég, Krúdyék minden skrupulus nélkül szállítják a legvadabb kitalációkat: egy hajmeresztő - ám soha meg nem esett - nyíregyházi leányszöktetés még Budapest képzeletét is megmozgatja pár pillanatra. Ám hírét a tuzséri tragédiáról szóló tudósításai alapozzák meg, és ez már valóság, noha öntudatlanul is erősen krúdys felhangokkal: Salamon Ella, egy gazdag nyírségi földbirtokos lánya huszonkét évesen szívszélhűdést kap, miután egy amatőr lélekbúvár hipnotizálta. Az elhagyott vidéki kúria, a provinciálisan démonikus hipnotizőr, a szép ifjú delnő - egy megíratlan Krúdy-regény szereplői. A kötet nem csupán Krúdy beszámolóit, hanem az eset nyomán keletkezett országos sajtóvisszhangot is közli (a szöveggondozás Bezeczky Gábor, Horváth Anna és Hradeczky Móni igényes munkája). Így a szövegek búvárlásakor voltaképpen az egész századvégi magyarországi sajtó születését is átélhetjük, ezt a bohém, kissé másnapos időszakot, melyben a tegnapok ködlovagjai színre léptek.

- banza -
Kalligram, 2006, 635 oldal, 3200 Ft
*****
Hollywoodland Az életbölcsességeket nem szokásunk westernekből venni, az Aki lelőtte Liberty Valance-t című őswesternben azonban - a Vadnyugatot elsirató John Ford-őszikéről van szó - elhangzik egy remek tanács, méghozzá nem is akárki, hanem egy újságíró, a lövésváltásokat a partvonalról szemlélő médiamunkás szájából. Ha választhatsz tény és legenda közt, hozd le a legendát - hangzik a kissé keserű, ám felettébb praktikus útbaigazítás, mely, ha jó volt a Vadnyugatra, miért ne állna egy másik sűrűn megzenésített korra, a hollywoodi ötvenes évekre. Ember (rendező) legyen a talpán, aki megállja, hogy mondott korszak bemutatásakor ne ragadjon le az autóparknál és a nyakkendőkészletnél: leragadunk most is, de játsszunk ma még ennél klaszszabb játékot is! Gyerekek, ki szeretne nyomozóbácsinak öltözni? Minthogy a kis Brody jelentkezett elsőként, jogosan ölthette magára a magánzó cinikus hekus teljes ruhatárát, de a kis Ben sem maradt el sokkal mögötte, így neki Superman hacukája jutott. Ben Affleck a fekete-fehérben röpködő, dróton rángatott tv-Supermant, George Reevest alakítja, Adrian Brody pedig a kevésért is sok mindenre kapható magánnyomozót, aki azt igyekszik kideríteni, hogy Reeves önkezűleg avagy netán kis külső segítséggel vetett véget az életének. Egyáltalán nem érdektelen ez az Alsó- és Felső-Hollywood találkozásában megrendezett jelmezesdi. A produkció autóban és nyakkendőben erős, a rendező a válaszokkal nagyvonalú, épp csak egy kis mersz hiányzik az üdvösséghez. Annyira azért nem voltunk tökösek, hogy választani merjünk a tények és a legenda között.

- kg -
A Fórum Hungary bemutatója
***

.