opera - PUCCINI: A FECSKE

Tüdővész nélküli Traviata-történet az a szinte operettbe hajló lírai komédia, melyet a Metropolitan Opera HD-közvetítése révén a pesti szerencsések a MűPa Előadótermében szombat este megtekinthettek. Az egyidejűleg a Bartók rádió programján is szereplő darab kimondottan ritka madár a repertoáron, s ezúttal nemcsak gusztusos, de ráadásul szexepillel és attraktivitással gazdagon megáldott előadásban tárta fel könnyed és frivol erényeit. A nemzetközi operaélet (egyik) inspekciós álompárja, Angela Gheorghiu és Roberto Alagna adta a két főszerepet, a szerelemre vágyó luxusmetressz, Magda, valamint a naiv, ám tüzes vérű vidéki fiatalember, Ruggero szólamát, s a két kiváló művész félreismerhetetlen házastársi szerelme némi privát izgalmat ojtott Puccini bájos, de kissé halvány operájába. A kellemes mulatságot nem vagy legfeljebb alig valamelyest csökkentette Gheorghiu előre bejelentett megfázásának egy-egy tünete vagy épp Alagna tenorjának előzetes deklaráció nélkül is tudomásul szolgáló hősi elnehezedése. Kémiailag tökéletes párosuk mellett a Nicolas Jo‘l szellemes rendezését és Ezio Frigerio art nouveau díszleteit ünneplő produkció - operettbe illően - egy második szoprán-tenor kettőst, a szubrett Lisette Oropesa és az elegáns szalonkomikus Marius Brencia mondén játékait is felkínálta. A közvetítést jegyző Brian Large ezúttal is biztos érzékkel emelte ki nemcsak a zeneileg legértékesebb mozzanatokat (így a II. felvonás Momus kávéházat idéző fináléját), de úgyszintén a gazdag kitartót formáló Samuel Ramey hibátlan figuráját. A veterán basszista akárha a III. köztársaság valamelyik kabinetüléséről rándult volna át a MET színpadára, amelynek átdíszletezését ezúttal is figyelemmel kísérhette a kivetítőn csüggő pesti közönség. A műsorközlő szerepét ez estén Renée Fleming látta el, s kétség nem férhetett hozzá, hogy az ünnepelt szopránból elsőrangú hírolvasó válna bármely amerikai tévécsatornánál.
MűPa Előadóterem, január 10.
***** alá

László Ferenc