folyóirat - PRIZMA

Filmszakosok, akik lapot akarnak, szerkesztői tapasztalatuk nincs, költségvetés alig, a szerzők honorárium nélkül dolgoznak - az alapképlet nem túl biztató. Ehhez képest az első számával két hete jelentkező Prizma teljes fegyverzetben lép elénk az ELTE dohos folyosóiról, olyan minden szempontból profi, kész lapként, hogy a szavam elakad. Tematikus, negyedéves filmművészeti folyóiratról van szó, amely mindig egy adott témakört/életművet vesz tüzetesen szemügyre, ugyanakkor állandó rovatszerkezete is jelentéses: a kiemelt téma és az obligát, egyelőre kissé szegényes kritikai blokk között a harmadik a "K2 - Kísérleti és rövidfilm". Az itt sorakozó, tárgyukat (Cronenberg, Cunningham, Brakhage) messzemenően komolyan vevő írások esetében talán megengedhető a hiánypótlás kétes hírű fogalmát felemlíteni.
A középpontban maga a "vérbáró", David Cronenberg. A tanulmányok mindegyike alapos munka (angol absztrakt is jár hozzájuk), bár a színvonal nem egyenletes: McLuhan és Baudrillard ráolvasása az életműre (Pálos Máté) nem érdektelen, de e lerágott csontoknál ízletesebb falat a videojátékfilmek kontextusa (Sepsi László) vagy az "antropológiai színrevitel", az "emberi mivolt állandó újrafogalmazása" Nemes Z. Máriónál, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy azzal, hogy kimondjuk: Cronenberg a (széthulló) test énekese - nos, azzal még nem vagyunk sokkal előrébb. Ezzel nem is elégszenek meg sem az értekezők, sem a szerkesztők, akik a Karambol forgatókönyvéből és a Ballard-regényből is közölnek részletet, de a legjobb persze a Cronenberg Cronenbergről ("imádom a szexet, de leginkább nemi betegségek formájában" és így tovább). A kritikák között Mark Browning monográfiájáról kapunk korrekt ismertetést, de főhősünk A pankrátorról szóló, lehangolóan áradozó recenzióban is előkerül - amerre lépünk, Cronenberg terem. Ki van ez találva, ahogy a tördelésről és a képekről is van gondolva valami. Látványos, szép antré.
122 oldal, 690 forint
**** és fél

- urfi -