tánc - BOZSIK YVETTE TÁRSULAT: ÚJRAVÁGVA

Szőke, elmúlt negyven, meghízott és nincsenek ötletei. Egy táncos-koreográfusnak ez ciki, maximum elszórakozhat a gondolattal, hogy mi történne, ha a mostani tudásával újrarendezhetné az összes darabot.
Olyan, mintha Bozsik Yvette egy harakirishow-t rendezett volna: végigvonul az előadáson az ironikus önkritika, meg persze, mert Bozsik nagy lázadó, a kritikusok kritikája is, ami meghökkentő ötleten alapul. A táncosok két láblendítés és önmaguk szobrának felállítása közepette felolvassák időnként, de nem ad hoc módon a társulatról írt kritikákat, úgy hangsúlyozva, hogy a pozitív írásokat hallva is nevet az egész nézőtér. Frappáns visszavágás, sokkal elegánsabb, mint olvasói levelet írni, és bizonyság arra, hogy bármely rossz szövegből lehet színház, ha jók az előadók, és észnél van a rendező.
Úgy tűnik, Bozsik új alkotói korszakba jutott, hiszen a felnőtt- és gyerekdarabokat, színházat, kabarét, balettot ugyanúgy színre vivő, sokszínű direktor előző táncjátéka, a Lány, kertben is hasonlóan önreflektív mű volt, de míg az a civil élet állomásain kísért végig, az Újravágva az alkotói munkásság különböző szakaszaiból ragad ki részleteket. Persze úgy, hogy új kreáció: egy táncpamflet születik.
Az egyetlen hivatásos színész, Elek Ferenc játssza Bozsik alteregóját - egy magasra helyezett kivetítőn botladozik, mint egy némafilmes bohóc. A táncosok meg műfaj-meghatározó versenyt rendeznek, és eltáncolják a rájuk oktrojált szexualitást, még egy vak fiú is megjelenik, hogy közfelháborodást keltsen. Egyáltalán: minden ellene megy a közízlésnek. A tiszta tánctól ismét elkanyarodunk, de most másképp, a tánc és a szöveg pedig szervesen kapcsolódik. A magát túlzóan exponáló két férfi táncos, az őstag Vati Tamás és a Nagy József társulatából érkező vendég, Szakonyi Györk brillíroz, de a többiek is kiváló előadók. Jó mulatság, női munka volt.
Trafó, január 29.
*****

- sisso -